2.rész A találkozás

Meg is hoztam a 2.részt, mert egyszerűen nem bírtam várni feliratkozókra. Na de mostmár "keményebb" leszek és csak akkor folytatom hogy ha látom , hogy van érdeklődő. Amúgy már van egy kedves olvasóm akinek nagyon köszönöm a támogatást! Na de most olvasásra fel!!! :)

Ránéznem a telefonomra és láttam, hogy Dalma telebombázott SMSekkel. A koncert 5 órakor kezdődött így még átjött hozzám(Dalma) és én stylest tudásomat kihasználva öszeállítottam a megfelelő szettet. Mind a ketten ugyan az vettük fel: Bythewayes póló és fekete cicanadrág. Mivel már 4 óra volt úgy döntöttünk, hogy lassacskán elindulunk. Bedobáltuk  a táskánkba a szükséges cuccokat (pl.: telefon, egy kép és egy toll autógrammnak...) Az út kicsit hosszúnak tűnt de mivel még volt időnk nyugodtan kocsikáztunk végig Budapest hosszú utcáin. Mikor beléptünk a hatalmas csarnokba elfoglaltak a helyünket ami az első sorba szólt. A koncert nagyon jó volt, szünetben mikor lementek a színpadról, próbáltunk közelebb jutni hozzájuk, de nekem jött valaki. Lehuppantam a földre, majd éreztem hogy valaki hátulról megfogja a karom és segít felállni. Mikor megfordultam ott állt előttem kb.: egy fejjel magasabb srác. Belenéztem szép kékes-zöld szemébe, láttam hogy szőke haja csak úgy csillog a fények miatt.
-Nagyon sajnálom, nem esett bajod? -kézdezte aggódó tekintettel
-Semmi baj, jól vagyok!- mondtam
-Szuper! Amúgy a nevem Patocska Olivér, de mivel itt vagy a koncerten szerintem ezt eddig is tudtad.-mondta mosolyogva
-Igen ez így van. Az én nevem Kovács Tamara.-nyújtottam felé a kezemet
Mivel Olivérnek mennie kellet vissza a színpadra, mondta hogy koncert után várjam meg. Mosollyal az arcomon mentem vissza a helyemre, ahol Dalma már várt. Megkérdezte hova tűntem és én mindent elmeséltem neki.
-Na, ne!- mondta tágra nyílt szemekkel
-De. És mondta hogy koncert után maradjak még, és persze te is maradsz.- mondtam
-Na, ná hogy maradok- mondta óriási vigyorral az arcán. Az 1 órás felejthetetlen koncert után a színpad mögé siettünk ahol mind a négyen ott voltak. Olivér bemutatott engem a többieknek én pedig Dalmát. Még sokáig beszélgettünk a színfalak mögött megkérdezték hogy nincs-e kedvünk átmenni hozzájuk. Mi persze örömmel elfogadtuk a meghívást, de azért felhívtam anyát és megkérdeztem, hogy elenged-e estére, és szerencsére elengedett.(már nem sokáig kell megkérdeznem ilyenekről anyát, mivel Dalmával kivettünk egy albérletet az egyetemhez közel) Mikor felértünk a fiúk gyönyörű lakásába...

Remélem tetszett és azt is remélem hogy egyre többen fogjákok olvasni a blogomat. További szép napot! Sziasztok!!! :)