13.rész Valami itt nincs rendben!

Sziasztok! Sikerült újra megírnom a részt!  Mégegyszer nagyon sajnálom, hogy ilyen későn hoztam, de remélem nem haragszotok! Biztos észrevettétek, hogy a blogom új designt kapott, remélem tetszik nektek, sokat dolgoztam rajta! Nem is húzom tovább a szót, inkább csak annyit, hogy JÓ OLVASÁST!!! :)

Ajkai rátapadtak az enyémre és még sokáig csókolt volna, ha el nem lököm magamtól. Mérgesen néztem rá, nem értettem, hogy miért csinálta ezt.

- Te normális vagy? Mégis mit képzeltél?- kérdeztem Bálinttól egy óriási pofon után és meg sem vártam a válaszát, jobbnak tartottam, ha elfutok. Egészen a buszmegállóig sprinteltem, bár fizikai képtelenség lett volna, ha nem előz meg.

- Figyelj Tami, meg tudom magyarázni!

- Nem kell megmagyaráznod!- mondtam, majd felszálltam a buszra, ami éppen akkor ért be a megállóban. Kerestem egy szabad helyet, majd leültem és sírtam. Hogy tehette ezt? És mégis miért? Jól tudja, hogy nekem van barátom! Nem értem. De hisz ő nem ilyen, tudom mert hosszú évek óta ismerem. Ezektől a gondolatoktól mégjobban rámjött a sírás. Sok mindenki figyelt fel a sírásomra, de nem érdekelt. Pár perc múlva egy lány ült oda hozzám. 

- Szia! Mi a baj?- kérdezte kedvesen.

- Szia! Hát...pasis ügy!

- Ó értem! Na és pontosan hogy történt? De ha nem akarod akkor ne mond el!

- De elmondom! 

Elmeséltem neki mindent, ő pedig tátott szájjal figyelt.

- És ezt Olivérnek el fogod mondani?

- Nem! Nem akarom, hogy megint veszekedjünk!

- Szerintem mondd meg neki! Amúgy én a te helyedben Bálintot választanám- ez egy kicsit fura volt- de te tudod!

- Mivan? Ezzel mégis mit akarsz mondani?

- Azt, hogy szakíts Olivérrel!

- Hogy mi?!?! Te nekem ne mond meg hogy mit csináljak, foglalkozz a saját dolgaiddal!!!!- vágtam oda neki mérgesen és odébbáltam. A busz hamar beért az utcánkba ezért nem kellett sokáig látnom azt a hülye lányt. Nem tudom, hogy ki ez a lány, de éreztem, hogy tud valamiről és ez nagyon zavart. Ráadásul nagyon ismerős is volt, mintha már láttam volna valahol.

                          *    *     *

 Otthon Dalma fogadott.

- Szia Tami! Mi a baj?

- Bálint...Bálint megcsókolt!- böktem ki nehezen.

- Mivan? Mit művelt már megint?

Neki is elmeséltem, hogy mi történt és azt a bizonyos buszos sztorit is elmeséltem.

- Wow hát ez kemény!

- Most mit csináljak?

- Hát lehet, hogy nem kéne elmondanod Olinak!

- Az lesz a legjobb ha nem mondom el. De szerinted miért csinálja ezt Bálint?

- Fogalmam sincs! Biztos szeret és nem bírja elviselni, hogy van barátod!

Sokáig beszélgettünk erről a témáról, jó volt végre valakivel normálisan megbeszélni a történteket. Este a sok gondolattól nem bírtam elaludni. Talán hajnai 1 óra lehetett mikor elaludtam és emiatt reggel hulla fáradt voltam. Kimentem a konyhába és csináltam kettőnknek reggelit. 

- Hát te hova mész?- kérdeztem Dalmát mikor megláttam kijönni a szobájából gyönyörű ruhában.

- Ya Ou elvisz egy kínai étterembe! Remélem nem baj, hogy egyedül maradsz?

- Dehogy baj! Menj és érezd jól magad!

- Oksa. Köszi! Szióka!

- Szia!

Egyedül megreggeliztem, majd Dalma részét becsomagolva beraktam a hűtőbe. Hogy elfoglaljam magam, bementem a szobámba kockulni. Órákon át gubbasztottam a szobámban, mikor halk nyikorgást, majd egy halk csattanást hallottam a nappali felől. Először nagyon megilyedtem, nem mertem mozdulni sem. Azt gondoltam talán egy betörő mászott be az ablakon és most a lakásban van. Már csak a gondolattól is kirázott a hideg. Hosszas gondolkozás után erőt vettem magamra és megnéztem, hogy mi történt. Nagy megkönnyebbülésemre először nem láttam semmi furcsát, de aztán újra levert a víz mikor észrevettem a félig nyitott ablakot és az alatta heverő kis dobozt. Nem akartam közelebről megnézni, de a kíváncsiságom miatt muszáj voltam közelebről megvizsgálni az "ajándékomat". Kinyitottam a gondosan becsomagolt dobozt amiben egy kép volt rólam és Olivérről, de az én fejem be volt satírozva és az összekulcsolt kezünk át volt húzva. A kép alatt valami írás volt ami ezt tartalmazta: "Tönkreteszem a kapcsolatotokat!". A lábaim már remegtek a félelemtől, ezt már muszáj volt megosztanom Olival.

- Szia Oli, gyere gyorsan! Nagy baj van!- mondtam remegő hangom.

- Jézusom Tami, mi a baj?

- Majd elmondom csak siess!- mondtam majd kinyomtam a telefont.

~Olivér szemszöge~

Nagyon megilyedtem Tami ilyedt hangja hallatán. Siettem ahogy csak tudtam, nem akarom, hogy az én drágámnak baja essen. Ő az első lány akit igazán szeretek, nem pedig olyan aki naponta váltja a pasikat és ezért nagyon hálás vagyok neki. Idegesített, hogy nem tudom, hogy jelenleg mi van vele, ezért is nagyon siettem. Eszeveszettül rohantam fel a 3.emeletre és legszívesebben kirúgtam volna az ajtót, de a biztonság kedvéért inkább kopogtam. Tami nyitott nekem ajtót könnyes szemmel. Mikor meglátott szorosan átölelt. 

- Szia Kicsim! Mi a baj? Már szétizgultam magam!- nem mondott semmit csak egy dobozt nyújtott át nekem. A kis dobozka tartalma láttán egyszerűen nem tudtam mit mondjak.

- Ez meg mi?

- Az ablak alatt találtam! A szobámban voltam, mikor egy halk nyikorgást, majd egy kicsivel hangosabb puffanást hallottam. Mikor kimentem megnézni, hogy mi az, akkor vettem észre, hogy nyitva van az ablak és ez volt alatt!- mutatott az előbb említett dobozra.

- Ki képes ilyenekre?

- Nem tudom, de tegnap hazafelé jövet egy lány megszólított és azt mondta, hogy szakítsak veled. 

- Ki volt az?

- Nem tudom, de nekem nagyon ismerős volt valahonnan!

- Hogy nézett ki?

- Szőke, hosszú haja volt. Kb ugyan akkora volt mint én. A szemét nem nagyon láttam mert kapucni volt a fején, amit már az elején furcsálltam!

- Lehet, hogy Veronika volt az?

- Az ki?...Ja, nem a volt barátnőd?

- De!

- Fel tudod hívni?

- Kitöröltem a számát! 

- És nem tudod hol lakik?

- De! Tényleg! Hát akkor nyomás!

~Tami szemszöge~

Lefutottunk a kocsihoz, majd végigszáguldottuk Budapest néhány utcáját. Mikor megérkeztünk én már szálltam volna ki a járműből, de Olivér visszahúzott.

- Bármi is lesz, én mindig is szeretni foglak!

Én ettől a mondattól annyira meghatódtam, hogy elkezdtem sírni. Ő közelebb jött testével hozzám majd megcsókolt. Kiszálltunk az autóból és az ajtó felé vettük az irányt. Olivér állt elől, ő kopogott. Kis idő múlva halk csörömpölést hallottunk az ajtó másik oldaláról, majd valaki kinyitotta.

- Jónapot! Segíthetek fiatalok?

- Jónapot uram! Szabó Veronikát keressük!

- Nem lakik itt ilyen! Azt hiszem ellőttünk lakott itt!

- Értem. És nem tudja véletlenül, hogy hova költözött?

- Sajnálom, de nem tudom!

- Rendben. Köszönjük szépen! Viszont látásra!

- Viszlát gyerekek!- mondta az öreg bácsi, majd bezárta az ajtót. Kérdőn néztem rá szőke barátomra, hogy most mit tegyünk.

- Hát mást nem tudunk tenni! A következő fenyegetés után hívjuk a rendőrséget!

 Miután ezt kimondta, pár másodperccel később jelzett a telefonja. Elolvasta az üzenetet, majd miután felfogta a lényegét, ilyedt arckifejezéssel felém nyújtotta. A kezembe vettem a telefonját, majd jobban szemügyre vettem az SMSt amiben ez állt: 

- Figyellek titeket! Ha hívjátok a rendőrséget,  tönkre teszlek titeket!

Én erre csak felsikkantottam egyet, majd gyorsan Oli karjai közé bújtam. Körbenéztünk, de nem láttunk semmit.

- Gyere menjünk!- mondta majd maga után húzott. Út közben szorosan fogtam a kezét, bevallom nagyon féltem. Mikor hazaértünk a ByTheWay főhadiszállására (gondoltuk biztonságosabb ha többen vagyunk otthon) és leültünk Tv-t nézni. Én közben elaludtam ami nagy hiba volt, mert borzasztó álmom volt...

 A kövi rész 6 komi és 60 megtekintés után jön!!! :)