14.rész

Sziasztok! Elég lassan de összegyült a 6 komi. Az  nagyon felfobta a hetemet, hogy túlléptük a 3000 megtekintést! Köszönöm! Ez nélkületek nem ment volna! :) A legjobb barátnőmmel Dalma Feketével csináltunk egy design blogot ahol tudtok fejlecet rendelni és kritikát is tudtok kérni! Azt is el szeretném mondani nektek, hogy elkezdtek mégegy blogot, az is fanfiction lesz csak most 1Ds! Akinek kedve van nézzen be, akinek nem annak is van mit olvasnia! Itt a 14.rész!!! :)
1Ds blogom: thisislove1dfanfiction.blogspot.com
Dalma Fekete blogja: ithinkiminlovebytheway.blogspot.hu
A közös design blogunk: designtdbff.blogspot.com

14.rész
Reggel nagy örömömre Olivér karjai között ébredtem. Hallottam halk szuszogását, amitől ok nélkül elmosolyodtam. Még jobban hozzábújtam, majd végigsimítottam ujjaimat meztelen felsőtestén. Mivel erre sem kelt fel, gondoltam tovább kényeztetem. Kezemmel beletúrtam dús, szőke hajába, majd óvatos puszit adtam selymes arcára. Erre ő elkezdte nyitogatni szemét.
- Jó reggelt Nyuszi!- mondta majd magához húzott és mélyet szippantott a hajamba.
- Jó reggelt Kicsim! Hogy aludtál?
- Jól! És te?
- Hát...rosszat álmodtam!- mondtam majd izmos karját magamhoz szorítottam.
- Mit? Mond el nyugodtan!- végigsimította kezét alkaromon, amitől a hideg is kirázott.
- Ezzel a zaklatással kapcsolatban! Az volt, hogy egy szórakozó helyen voltunk, ahol egy lány oda ment hozzád és magaddal rántott. Én utánatok akartam menni, de hirtelen egy üres szobába találtam magam, kezemben az eltépett képpel!
Ezeket lemondva könnyek gyűltek a szemembe. Olivér rám nézett és forró, szemvedélyes puszit nyomott könnyes arcomra.
- Ne félj! Itt vagyok, és mindig itt leszek melletted! Majd én megvédelek!
- Köszönöm!- mondtam szinte suttogva.
- Na gyere menjünk enni!
- Remélem te főzöl!
- Miért?
- Mert a te főzted a legjobb!- mondtam hízelegve, majd halvány csókot nyomtam rózsaszín ajkára. Ő hirtelen felemelt és pörgetni kezdett, majd szorosan átölelet.
- Mondtam már, hogy szeretlek?
- Tízezernél nem többször!
Ő erre csak elmosolyodott és megcsókolt. Érzelmes tevékenységünk után rendbeszedtük magunkat, majd kimentünk a konyhába. Olivér elkezdte készíteni a reggelit, én pedig a pulton ülve figyeltem.
- Mi olyan érdekes?- kérdezte, egy szexi mosolyt villantva.
- Te! Olyan aranyos vagy ilyenkor!
- Te még aranyosabb vagy!
- Ó igen?- kérdeztem majd majd leszálltam a pultról és apró puszikat leheltem nyakába, ami látszólag tetszett neki, így hát folytattam. Mellkasa elé fúrtam magam, majd újra a haját kezdem birizgálni. Ő letette a kanalat, majd felém fordult, a padló felé döntött, majd forró csókjaival kezdte kényesztetni ajkaimat. Miután a nyelvének sikerült utat törnie, én már a pólója lehámozásával foglalatoskodtam. Miután sikerült is elvennem róla az említett ruhaneműt, ők hirtelen abbahagyta a csókolást.
- Ezt majd reggeli után folytatjuk!
- Miért nem most?- kérdeztem karba tett kézzel, mint egy óvodás.
- Hát ha nem akarsz éhenhalni, akkor várnod kell!- mondta a fakanállal hadonászva. Miután beláttam, hogy igaza van, és hogy nem a konyha a legalkalmasabb hely erre, visszaültem a pultra és onnan figyeltem tovább barátomat. Hirtelen elkezdtem kuncogni mert észrevettem, hogy a pólója még mindig nálam van.
- Mi olyan vicces?- kérdezte mosolyogva, mert szerintem ő is tudta min nevetek.
- Ez itt maradt!- lebegtettem előtte a ruhadarabot.
- Köszi! Akkor felveszem!
- Ne!...Nem muszály felvenned, nekem jó így is!- mondtam perverz mosollyal mire ő hasonló képpen válszolt.
- Mindjárt kész van!
- Akkor én szólok a fiúknak!- mondtam majd először Benny szobája felé vettem az irányt. Illedelmesen kopogtam, majd a "Szabad" szóra be is nyitottam.
- Jó reggelt! Gyere, Olivér csinált reggelit!
- Szia! Oké mindjárt megyek!
Miután Szikit is felébresztettem, már csak Ya Ou volt hátra. Hozzá is bekopogtam, majd mikor hallottam, hogy mehetek, be is mentem.
- Jó reggelt Ya Ou! Gyere, mert kész a reggeli!
- Oké! Megyek! Tami várj egy kicsit! Tudnál nekem segíteni?
- Persze! Miben?
- Hát Dalmát szeretném meglepni valamivel, de nem tudom, hogy minek örülne!
- Ó de kedves! Hát a lányok általában szeretik az ilyen romantikus vacsorákat, vagy például azt is, ha a fiú főz neki! Ezeket Dalma is szereti!
- Fú de jó! Nagyon szépen köszi a segítséget!
- Nincs mit! Szívesen segítettem!
Miután mindenkit értesítettem, visszamentem szőke hercegemhez a konyhába, ahol már Benny is ott volt. Leültem hozzájuk az asztalhoz, majd már csak Szikire és Ya Oura vártunk. Mikor végre valahára ők is megérkezdtek, elkeztünk reggelizni.
- Haver ez a rántotta valami Isteni!- dícsérte meg Oli főztjét Sziki.
- Köszi!
- Figyu skacok, nem kéne már próbálnunk? Mindjárt Mosolynap és nekünk eddig lesz egy rakás fellépésünk!- mondta Ya Ou.
- Igaza van! Próbálnunk kéne!- mondta Benny.
- Mondjuk ma délután?- osztotta meg ötletét Sziki.
- Nekem jó!
- Nekem is!
- Nekem is!
Reggeli után én elvonultam Olivér szobájába kockulni. Pár perc múlva ő is utánam jött.
- Azt ígérted, hogy folytatjuk, amit reggeli előtt elkezdtünk!- mondtam neki vigyorogva. Erre ő odajött hozzám, a laptopot kivette a kezemből, majd szó szerint rámmászott. Vadul csókolni kezdett, majd elkezdte rólam lehámozni a pólómat, ami hamar sikerült is neki. Miután nyelvének megint sikeült utat törnie, még szenvedéjesebbek és egyben vadabbak voltunk.
                                   *    *    *
Délután 2 óra volt mikor úgy döntöttem, hogy akkor mostmár haza megyek.
- Biztos nem maradsz?- kérdezte szomorú tekintettel Oli.
- Nem akarlak zavarni titeket! Inkább az éneklére koncentráljatok!- mondtam majd halovány csókot leheletem alsó ajkára.
- Oké!
- Na akkor jó próbálást! Sziasztok!
- Szia!- mondták szinte tök egyszerre. Én ezen csak elmosolyodtam és arra gondoltam, hogy milyen jó hogy így kijönnek egymással. Már így is világszínvonal amit ők négyen csinálnak, de ha így folytatják, tudom, hogy sokra vihetik. Nagyon büszke vagyok rájuk màr most is. Nyugodtan hazasétáltsam, gondoltam úgysem sietek sehova, ráérek. Felballagtam a lépcsőn, majd kulcsomat előkeresve benyitottam a lakásba.
- Szia Dalma! Haza értem!
- Szia!- rohant ki a szobájából barátnőm, majd a nyakamba ugrott.
Leültünk a kanapéra, majd hülyeségekkel húztuk az időt, hogy ne unatkozzunk. Pl kifestettük egymás körmét, párnacsatáztunk...stb.... Olyan pizsibuli szerű volt. Késő estig fent voltunk, majd úgy döntöttünk elmegyünk aludni.
                           *    *   *
Reggel mikor felkeltem nagyon fura dologra lettem figyelmes. Mikor végre sikerült erőt vennem magamon, hogy kimásszak az ágyból, egy képre léptem rá, ami az ágyam mellé volt dobva. Nem tartottam túl jó ötletnek, de jobban szemügyre vettem a fényképet. Olivér volt rajta egy lánnyal, aki nem én voltam. A képen éppen csókolóztak. Nem értettem mi lehet az. Lehetetlen, Olivér nem csalhatott meg. Akkor ki ez a lány? Kié ez a kép? Ezernyi kérdés kavargott bennem...


Remélem tetszett a rész! Ha igen komizni ér! Úgy döntöttem hogy mostmár nem szabok határokat így akkor hozom a részt amikor elkészül! További szép napot!!! :)

13.rész Valami itt nincs rendben!

Sziasztok! Sikerült újra megírnom a részt!  Mégegyszer nagyon sajnálom, hogy ilyen későn hoztam, de remélem nem haragszotok! Biztos észrevettétek, hogy a blogom új designt kapott, remélem tetszik nektek, sokat dolgoztam rajta! Nem is húzom tovább a szót, inkább csak annyit, hogy JÓ OLVASÁST!!! :)

Ajkai rátapadtak az enyémre és még sokáig csókolt volna, ha el nem lököm magamtól. Mérgesen néztem rá, nem értettem, hogy miért csinálta ezt.

- Te normális vagy? Mégis mit képzeltél?- kérdeztem Bálinttól egy óriási pofon után és meg sem vártam a válaszát, jobbnak tartottam, ha elfutok. Egészen a buszmegállóig sprinteltem, bár fizikai képtelenség lett volna, ha nem előz meg.

- Figyelj Tami, meg tudom magyarázni!

- Nem kell megmagyaráznod!- mondtam, majd felszálltam a buszra, ami éppen akkor ért be a megállóban. Kerestem egy szabad helyet, majd leültem és sírtam. Hogy tehette ezt? És mégis miért? Jól tudja, hogy nekem van barátom! Nem értem. De hisz ő nem ilyen, tudom mert hosszú évek óta ismerem. Ezektől a gondolatoktól mégjobban rámjött a sírás. Sok mindenki figyelt fel a sírásomra, de nem érdekelt. Pár perc múlva egy lány ült oda hozzám. 

- Szia! Mi a baj?- kérdezte kedvesen.

- Szia! Hát...pasis ügy!

- Ó értem! Na és pontosan hogy történt? De ha nem akarod akkor ne mond el!

- De elmondom! 

Elmeséltem neki mindent, ő pedig tátott szájjal figyelt.

- És ezt Olivérnek el fogod mondani?

- Nem! Nem akarom, hogy megint veszekedjünk!

- Szerintem mondd meg neki! Amúgy én a te helyedben Bálintot választanám- ez egy kicsit fura volt- de te tudod!

- Mivan? Ezzel mégis mit akarsz mondani?

- Azt, hogy szakíts Olivérrel!

- Hogy mi?!?! Te nekem ne mond meg hogy mit csináljak, foglalkozz a saját dolgaiddal!!!!- vágtam oda neki mérgesen és odébbáltam. A busz hamar beért az utcánkba ezért nem kellett sokáig látnom azt a hülye lányt. Nem tudom, hogy ki ez a lány, de éreztem, hogy tud valamiről és ez nagyon zavart. Ráadásul nagyon ismerős is volt, mintha már láttam volna valahol.

                          *    *     *

 Otthon Dalma fogadott.

- Szia Tami! Mi a baj?

- Bálint...Bálint megcsókolt!- böktem ki nehezen.

- Mivan? Mit művelt már megint?

Neki is elmeséltem, hogy mi történt és azt a bizonyos buszos sztorit is elmeséltem.

- Wow hát ez kemény!

- Most mit csináljak?

- Hát lehet, hogy nem kéne elmondanod Olinak!

- Az lesz a legjobb ha nem mondom el. De szerinted miért csinálja ezt Bálint?

- Fogalmam sincs! Biztos szeret és nem bírja elviselni, hogy van barátod!

Sokáig beszélgettünk erről a témáról, jó volt végre valakivel normálisan megbeszélni a történteket. Este a sok gondolattól nem bírtam elaludni. Talán hajnai 1 óra lehetett mikor elaludtam és emiatt reggel hulla fáradt voltam. Kimentem a konyhába és csináltam kettőnknek reggelit. 

- Hát te hova mész?- kérdeztem Dalmát mikor megláttam kijönni a szobájából gyönyörű ruhában.

- Ya Ou elvisz egy kínai étterembe! Remélem nem baj, hogy egyedül maradsz?

- Dehogy baj! Menj és érezd jól magad!

- Oksa. Köszi! Szióka!

- Szia!

Egyedül megreggeliztem, majd Dalma részét becsomagolva beraktam a hűtőbe. Hogy elfoglaljam magam, bementem a szobámba kockulni. Órákon át gubbasztottam a szobámban, mikor halk nyikorgást, majd egy halk csattanást hallottam a nappali felől. Először nagyon megilyedtem, nem mertem mozdulni sem. Azt gondoltam talán egy betörő mászott be az ablakon és most a lakásban van. Már csak a gondolattól is kirázott a hideg. Hosszas gondolkozás után erőt vettem magamra és megnéztem, hogy mi történt. Nagy megkönnyebbülésemre először nem láttam semmi furcsát, de aztán újra levert a víz mikor észrevettem a félig nyitott ablakot és az alatta heverő kis dobozt. Nem akartam közelebről megnézni, de a kíváncsiságom miatt muszáj voltam közelebről megvizsgálni az "ajándékomat". Kinyitottam a gondosan becsomagolt dobozt amiben egy kép volt rólam és Olivérről, de az én fejem be volt satírozva és az összekulcsolt kezünk át volt húzva. A kép alatt valami írás volt ami ezt tartalmazta: "Tönkreteszem a kapcsolatotokat!". A lábaim már remegtek a félelemtől, ezt már muszáj volt megosztanom Olival.

- Szia Oli, gyere gyorsan! Nagy baj van!- mondtam remegő hangom.

- Jézusom Tami, mi a baj?

- Majd elmondom csak siess!- mondtam majd kinyomtam a telefont.

~Olivér szemszöge~

Nagyon megilyedtem Tami ilyedt hangja hallatán. Siettem ahogy csak tudtam, nem akarom, hogy az én drágámnak baja essen. Ő az első lány akit igazán szeretek, nem pedig olyan aki naponta váltja a pasikat és ezért nagyon hálás vagyok neki. Idegesített, hogy nem tudom, hogy jelenleg mi van vele, ezért is nagyon siettem. Eszeveszettül rohantam fel a 3.emeletre és legszívesebben kirúgtam volna az ajtót, de a biztonság kedvéért inkább kopogtam. Tami nyitott nekem ajtót könnyes szemmel. Mikor meglátott szorosan átölelt. 

- Szia Kicsim! Mi a baj? Már szétizgultam magam!- nem mondott semmit csak egy dobozt nyújtott át nekem. A kis dobozka tartalma láttán egyszerűen nem tudtam mit mondjak.

- Ez meg mi?

- Az ablak alatt találtam! A szobámban voltam, mikor egy halk nyikorgást, majd egy kicsivel hangosabb puffanást hallottam. Mikor kimentem megnézni, hogy mi az, akkor vettem észre, hogy nyitva van az ablak és ez volt alatt!- mutatott az előbb említett dobozra.

- Ki képes ilyenekre?

- Nem tudom, de tegnap hazafelé jövet egy lány megszólított és azt mondta, hogy szakítsak veled. 

- Ki volt az?

- Nem tudom, de nekem nagyon ismerős volt valahonnan!

- Hogy nézett ki?

- Szőke, hosszú haja volt. Kb ugyan akkora volt mint én. A szemét nem nagyon láttam mert kapucni volt a fején, amit már az elején furcsálltam!

- Lehet, hogy Veronika volt az?

- Az ki?...Ja, nem a volt barátnőd?

- De!

- Fel tudod hívni?

- Kitöröltem a számát! 

- És nem tudod hol lakik?

- De! Tényleg! Hát akkor nyomás!

~Tami szemszöge~

Lefutottunk a kocsihoz, majd végigszáguldottuk Budapest néhány utcáját. Mikor megérkeztünk én már szálltam volna ki a járműből, de Olivér visszahúzott.

- Bármi is lesz, én mindig is szeretni foglak!

Én ettől a mondattól annyira meghatódtam, hogy elkezdtem sírni. Ő közelebb jött testével hozzám majd megcsókolt. Kiszálltunk az autóból és az ajtó felé vettük az irányt. Olivér állt elől, ő kopogott. Kis idő múlva halk csörömpölést hallottunk az ajtó másik oldaláról, majd valaki kinyitotta.

- Jónapot! Segíthetek fiatalok?

- Jónapot uram! Szabó Veronikát keressük!

- Nem lakik itt ilyen! Azt hiszem ellőttünk lakott itt!

- Értem. És nem tudja véletlenül, hogy hova költözött?

- Sajnálom, de nem tudom!

- Rendben. Köszönjük szépen! Viszont látásra!

- Viszlát gyerekek!- mondta az öreg bácsi, majd bezárta az ajtót. Kérdőn néztem rá szőke barátomra, hogy most mit tegyünk.

- Hát mást nem tudunk tenni! A következő fenyegetés után hívjuk a rendőrséget!

 Miután ezt kimondta, pár másodperccel később jelzett a telefonja. Elolvasta az üzenetet, majd miután felfogta a lényegét, ilyedt arckifejezéssel felém nyújtotta. A kezembe vettem a telefonját, majd jobban szemügyre vettem az SMSt amiben ez állt: 

- Figyellek titeket! Ha hívjátok a rendőrséget,  tönkre teszlek titeket!

Én erre csak felsikkantottam egyet, majd gyorsan Oli karjai közé bújtam. Körbenéztünk, de nem láttunk semmit.

- Gyere menjünk!- mondta majd maga után húzott. Út közben szorosan fogtam a kezét, bevallom nagyon féltem. Mikor hazaértünk a ByTheWay főhadiszállására (gondoltuk biztonságosabb ha többen vagyunk otthon) és leültünk Tv-t nézni. Én közben elaludtam ami nagy hiba volt, mert borzasztó álmom volt...

 A kövi rész 6 komi és 60 megtekintés után jön!!! :)

Sajnálom!!! :(

Sziasztok! Nem résszel jöttem, hanem el szeretném mondani, hogy én hülye, mikor már majdnem kész voltam a 13.résszel, véletlenül megnyomtam a törlés gombot és kitörlődött az egész. Szerintem el tudjátok képzelni mennyire ideges vagyok, szóval most kb. egy hétig ne számítsatok új részre, nagyon sajnálom! Most biztos bénának tartotok emiatt, de remélem azért megértitek! Mégegyszer nagyon nagyon sajnálom! :(

12.rész Az étterem

Sziasztok! Meghoztam a 12.részt!!! :) Remélem tetszeni fog és sokan komiztok is! Tudjátok, hogy máj.4.-én volt Oli szülinapja, nagyon boldog szülinapot kívánok még egyszer innen is neki! Nagyon örülök a múltkori sok kominak és egy újabb feliratkozónak, sokat jelent nekem. Remélem most is ilyen aktívak lesztek. Jó olvasást!!! :)

Az étterem nem volt messze, de az út elég sokáig tartott, mert minden sarkon megállították a fiúkat a rajongók. Végre odaértünk, Olivér kinyitotta az ajtót és bementünk az elegáns étterembe. Bent egy nagyon kedves pincérnő fogadott minket és leültetett egy 8 fős asztalhoz. Én Oli mellett ültem, mellettem Dalma, Ya Ou, Benny, majd Sziki.
- Hol vannak a lányok?- kérdezte 5 perc várakozás után Benny. Ahogy ezt kimondta, épp akkor lépett be az étterembe két lány. Amikor meglátták a mi kis csapatukat, mosolyogva siettek oda. Benny és Sziki bemutatott minket egymásnak, először Sziki kezdte:
- Lányok ő itt Szonja, Szonja ő Dalma, Ya Ou barátnője, ő pedig Tamara, Olivér barátnője!
Aztán Benny folytatta:
- Ő itt Zsófi, Zsófi ők Tamara és Dalma!
- Sziasztok! Nagyon örülünk!-mondta Szonja.
- Sziasztok! Már sokat hallottunk rólatok!- mondtam közben Bennyire és Szikire pillantottam. Leültünk az asztalhoz, majd rendeltünk és közben jobban megismertük a srácokat.
- Na és Zsófi, ti mióta ismeritek egymást!- kérdeztem Dalma.
- A válogatón ismertük meg egymást még a 2012-es xfaktorban, de sajnos én csak a táborig jutottam.
- És ti?- fordultam Szikiékhez.
- Mi pedig egy egyetemre jártunk!
Sokáig beszélgettünk még, majd miután befejeztük az evést, elindultunk a fiúk lakása felé. Leültünk a nagy kanapéra, amin pont elfértünk és betettünk egy filmet, amit késő estig néztünk. Mikor vége lett mindenki bevonult a szobájába (vagyis a lányok a pasijaik szobájába) aludni. Vagyis hát mi nem teljesen aludtunk. Bementünk a szobánkba, majd Oli elkezdett kutatni valamit a szekrényben. Mikor észrevette, hogy nem figyelek, mögém lopakodott és apró puszikat lehelt a nyakamra. Én lassan felé fordultam, majd gyengéden megcsókoltam, amit ő vadul folytatott. Kis idő múlva arra lettem figyelmes, hogy szőke hercegem éppen a pólómat próbálja lehámozni rólam, én is követtem a példáját, így hozzáláttam az ingje kigombolásához. Sohasem éreztem ilyet, de úgy érzem, hogy nekem ő a "nagy Ő" és vele szeretném leélni az életemet. Tudom, hisz Bálintnál sosem éreztem ilyet, de Olivér más, teljesen más. Életem legjobb estéje volt ez az este és ezt csak Neki köszönhetem. Reggel hulla fáradtan vánszorogtunk ki a többiekhez, akik már rég ébren voltak.
- Jó reggelt!- köszöntünk egyszerre.
- Halihó lusták! Tudjátok ti mennyi az idő?- kérdezte Ya Ou.
- Nem, miért?
- 11.45 van! Mivan nem aludtatok este?- kérdezte perverz vigyorral Benny.
- Khm...de, mi aludtunk, csak nem túl sokat!- mondtam elpirulva és félig röhögve. Ránéztem több mint egy fejjel magasabb barátomra, aki ugyan így tett. Miután megreggeliztünk (ami már nagyjából ebédnek számított, mert már dél volt) csatlakoztunk a többiekhez, aki a nappaliban társalogtak.Megcsörrent a telefonom.
- Szia Bálint, mizu?- köszöntöttem haveromat.
- Szia Tami! Csak érdeklődni szeretnék, hogy mit csinálsz délután?
- Hát szerintem Oliékkal leszek!
- Ó akkor holnap ráérsz?
- Aha szerintem igen!
- Szuper! Csak mert bepótolhatnánk a múltkor megbeszélt mozizást!
- Ööö... oké, jó ötlet! Akkor holnap talizunk! Szia!
- Szia!
Visszamentem a többiekhez és visszaültem Oli mellé.
- Ki volt az?- kérdezte a szőkeség.
- Ja csak anyum hívott, hogy hogy vagyok!- egy kicsit muszáj volt hazudnom, nem akartam, hogy megint emiatt összevesszünk.
- Nincs kedvetek Activity-zni?- tette fel a kérdést Sziki.
- De! Én játszom!- jelentettem ki lelkesen. A többiek is beleeggyeztek. Leültünk a szőnyegre és egy kört alkotva el is kezdtük a játékot. Szonja kezdett, majd Zsófi, Dalma, én, Oli, Ya Ou, Benny és végül Sziki. Nagyon élveztük a játékot, az egészet végigröhögtük. Ezen kívül nem sok minden történt aznap. Másnap korán felkeltem, mert arra lettem figyelmes, hogy a Szőkeség engem bámul.
- Jó reggelt! Mi olyan érdekes?- kérdeztem.
- Hát csak az, hogy... Szeretlek!- mondta, majd magához ölelt.
- Én is szeretlek Kicsim!
Hosszú ideig csak a plafont bámultuk összebújva. Pár perc múlva erőt vettünk magunkra és felöltöztünk. Nagy meglepetésünkre mi keltünk fel leghamarabb, a többiek még aludtak. Bementünk a konyhába és kentünk magunknak néhány nutellás kenyeret. A kenyereket a kanapén ülve fogyasztottuk el, én közben a Tv-t kapcsolgattam. Végül az RTL klubon kötöttem ki ami éppen a
"Minden reggel" ment. Nagyon meglepődtem mikor azt mondták, hogy "A hétvégi vendégünk a ByTheWay, akik kicsit kipróbálják az apaságot!" Kérdőn néztem mellettem ülő szépségre aki csak nevetett.
- Igen hétvégén megyünk és pelenkázni fogunk!
- És erről én miért nem tudtam?
- Meglepi!!!
Nem foglalkoztunk tovább a témával, én inkább elkezdtem készülődni a délutánra. Kiválasztottam a megfelelő összeállítást, majd kimentem a többiekhez.

A ruhám

- Szaisztok! A lányok elmentek?- fordultam Bennyihez és Szikihez.
- Igen, sietniük kellett!
- Dalma veled mi van? Olyan sápadt vagy!
- Szerintem beteg vagyok!
Megfogtam a homlokoát ami tiszta forró volt. Gyorsan hoztam egy lázmérőt és mikor kivettem nagyon megijedtem.
- Te jó ég!
- Mivan?- kérdezte ijedt arckifejezéssel Ya Ou.
- 39.9*!- mondtam a mellettem ülő kínai fiúnak. Hoztam Dalmának egy vizes törölközőt és a fejére raktam.
- Tami szerintem vigyük haza, mert te úgy is otthon leszel vele!- mondta Ya Ou.
- Az a baj, hogy nekem ma dolgom van!
- Mi?- kérdezte kíváncsian és tiszta vörös fejjel Dalma.
- Ja csak Bálinttal talizok! Remélem nem baj!- fordultam Olihoz.
- Dehogy, ezt már megbeszéltük! Mennyél nyugodtan!
- De lehet, hogy nem kéne mennem! Ápolnom kell Dalmát.
- Nem kell! Te mennyél csak, és majd én ott leszek vele!- mondta Ya Ou.
- Jó! Akkor először haza megyek veletek és majd utána megyek!
Elköszöntünk a többiektől. Én Olitól érzelmes búcsút vettem és egy puszit nyomtam tökéletes arcára. Ya Ou vezetett, én pedig hátra ültem Dalmával.
- Hogy vagy?
- Nagyon fáj a fejem!
- Mindjárt otthon vagyunk, bírd ki!
Hamar hazaértünk, majd Ya Ou ölbe felvitte Dalmát a lakásba. Befeküdt az ágyába, majd én újra megnéztem a lázát.
- 38,1*!
- Az már jobb!
Biztosra mentem, hogy minden rendben lesz és el is indultam. Busszal mentem az Aréna Plázáig, ahol Bálint várt.
- Na végre! Mit csináltál eddig?!
- Bocsi, csak Dalma belázasodott és muszáj volt hazakísérnem. Ne haragudj!
- Semmi baj! Gyere menjünk, mert lekéssük a filmet!
Röhögve rohantunk be az óriási bevásárlóközpontba, majd a mozi felé. Épp időben elfoglaltuk a helyünket, majd rögtön kezdődött a film. A vicces részeknél együtt nevettünk, de nagyon fura volt, mert a közepénél megfogta a kezem. Nem értettem, hogy ezt mégis miért csinálja, de a biztonság kedvéért lassan és nem túl feltűnően elhúztam a kezem nehogy valaki észrevegyen minket. Mikor vége lett a filmnek, kimentünk az előtérbe.
- Köszi hogy meghívtál! Nagyon jól éreztem magam!
- Neked bármit!- ez megint elég fura volt, de ezzel nem volt vége. Lassan közelebb jött hozzám, olyan közel, hogy arcunk szinte összeért, majd hirtelen...

A kövi rész 5 komi és 60 megtekintés után jön!!! :) BŐVÜLTEK A SZEREPLŐK!